Békés Márta:
Tankönyv? Csak a borítója
(én semmit sem tudok róla,
hova lett a tudomány,
engem nem bánt e hiány)
egy töküres tolltartó,
(pisztolytoknak volna jó)
tartógumik felszaggatva,
(engem ezért ne nyaggass ma)
hetvenhárom szamárfül
nyolc füzeten legbelül,
kitört ceruzahegyek,
kilenc, hogy pontos legyek,
radír, mit körző átdöfött,
találhatsz belőle ötöt,
szétkaratézott vonalzó,
órán játszott torpedó,
na meg három rágó ára,
szögmérő, de ripityára,
matchboxfelni repedten,
(nahát, ezt hogy kerestem!)
visszakapott visszajáró,
pulóver a visszájáró',
sonkáskenyér, érintetlen,
(asszem aszondtam megettem)
almacsutka, már penészes,
(kérlek szért se légy mérges)
széjjelolvadt tejcsoki,
(veszni hagytam, tök ciki)
egy fel nem használt puska,
meg hogy csíp engem a Zsuska,
egy ragasztó széjjelkenve,
meg hogy nem volt leckém keddre,
meg egy háttal kezdett mondat,
meg, hogy elmarad a szombat,
nahát, ilyet már kilátott,
még az intő is elázott,
hogy nem hoztam füzetet,
meg az a sok üzenet...
Hát, arról szól valahány,
hogy a gyermekük trehány.
Hanyag lennék, rágalom!
Cipelem a hátamon.
A nagy erdő kis lakója, Dörmiék pöttöm mackója megorrolt a cimborákra, szinte az egész világra! Olyan furcsa lett az erdő. Egyetlen szó elegendő, s elvonulnak, megsértődnek, vele már nem is törődnek. Poroszkál elszontyolodva, havas erdőbe bolyongva. Nyomát eltakarja a hó… Szerencsére jön Makkmanó! – Szomorú vagy,kis barátom. és egyedül, ahogy látom. Játszotársaid hol vannak? Elbujtak, vagy lemaradtak? |
|
– Nem játszik velem már senki!– panaszkodott Dörmi Berci. A többiek megsértődtek, velem már nem is törődnek! Pici felhő libeg arra, vastag, díszes könyv van rajta. – Varázsszavak vannak benne, éppen ilyen esetekre! - Használd őket, ha szükséges, minden szó csodákra képes! szólt a bölcs, és szarvasháton túl járt hetedhét határon. Berci most alig hallhatón, panaszosan és jajgatón, egy bocs hívó szavát hallja… Hisz ez Mackó Fáni hangja! |
|
Rohant, ahogyan csak tudott. A hóban gyakran elbukott amíg odaért zihálva, de Fánit sehol nem látta! Egy sötét barlangot látott, előtte vad sárkány állott! Berci bosszús:- ez nem lehet! A mesében van a helyed! Én Mackó Fániért jöttem! Elviszem, ezt eldöntöttem! - Micsoda?!… Hogy beszélsz velem? Ezt nehéz megemésztenem! Fánit csak úgy adom oda- csikorgott a sárkány foga-, ha ismersz varázsszavakat! Ha nem, Fáni nálam marad…! |
|
Az ám, a könyv! Nézzünk bele! Varázsszavakkal van tele… de csak két szó a szóözön: a „KÉREM” és a „KÖSZÖNÖM”. - Ez az! - mosolygott a sárkány, és kezes lett, mint a bárány.- E szavaktól felüdülök, és persze - megszelidülök. |
|
Mackó Fáni tehát szabad, a két bocs egymáshoz szalad. A sárkány nyújtja a kezét, és keres egy újabb mesét. És bár a varázskönyv eltűnt, a barátok hada feltűnt, hála a varázsszavaknak, melyek sárkányra is hatnak! |